Obrazek 1

Obrazek 1

2017. nov. 20.

NYÁPLIC: Zokni-manó újra akcióban?


- Valami van a postaládában - szólt arcocskáját az ablakpárkányhoz nyomva Pettyesképű. Leheletétől apró párafolt keletkezett az üvegen, mire meglepettségében ugrott egyet. - és nagyon hideg van odakint.
Nyáplic odasétált mellé és ő is kinézett.
- Még nincs itt az ideje.
- Minek? - érdeklődött lelkesen Pettyesképű.
- A számláknak - szólt Vöröske, majd jót vihogott a saját viccén. Nyáplic rosszallóan cicegett, de azért ő is elmosolyodott.
- A hidegnek, te kópé! - Vöröske meglepetten elkomorodott a kópé hallatán, majd eliramodott a fogas felé, felkapta róla az első keze ügyébe kerülő sapkát és sálat és bűbájmacskákat megszégyenítő sebességgel rohant ki a postaládához, majd vissza jó melegbe. Mancsai közt majd' egy tucat levelet szorongatva.
- Mind nekünk jött! - ujjongott kipirult pofácskával.
- Gyorsan, mutasd! - sereglettek köré a többiek kíváncsian.
- Hagyjatok helyet. - Letekerte a sapkát és a sálat és nagy peckesen kiélvezve fontosságának pillanatait a párnákhoz sétált.
- Születésnapi köszöntők. Mindenkitől! - lelkendezett Pettyesképű, majd Nagydumás fennhangon olvasni kezdte az egyiket.
- Ez Militől jött!
- Lia! A Liát jobban szereti - javította ki Tekergő.
- Nekem a Dewra is tetszett - vont vállat Nyáplic, majd Nagydumás megköszörülte a torkát, hogy végre folytathassa.
- Nessa is írt. Hamarabb kellett volna kiküldenünk a meghívókat - csóválta a fejét Tekergő. A postaszolgálat sem a régi. A születésnapi ünnepség már vagy egy hete lezajlott és mostanra kezdtek megérkezni a felköszöntő üzenetek, pedig mindannyiukkal koccintottak is. Milyen rendesek, hogy üzenetet is küldtek.
- Peetagey Smile - betűzte Pettyesképű a következő feladó nevét. Ő telegrammot írt. Rövid, de tartalmas üzenettel. - Sose értettem, miért ezt a betűtípust használják. Nehezen olvasható. Az 'a' és 'e' néha teljesen összefolyik.
- Még egy levél Babutól... nem is, rengeteg üzenet! - Nagydumás mindet becsülettel felolvasta.
- Itt van még egy! - nyújtotta volna felé Jolt üzenetét Tekergő, ám Nyáplic hamarabb kikapta a kezéből.
- Na, mond már, mit ír! - sürgette Vöröske.
- Tetszettek neki a zenék, amiket a szülinapi bulin játszottunk, ezért elküldtem neki a listát. Most kapta meg és megköszönte... és persze ő is gratulál. És úgy látom, sikerült fellelkesítenünk, ezért ő is összeállított néhány számot.
- Majd meghallgatjuk - bólogatott Tekergő.
- Ez az utolsó elég vaskos. Kitől jött?
Mind az öten a nagyalakú boríték fölé hajoltak, majd Vöröske óvatosan megfordította, hogy lássák a címzést.
- Zoknitól - szólalt meg végül némi döbbent hallgatás után Pettyesképű.
- Rettentő rég nem hallottunk felőle, igaz, Tekergő?
Tekergő szótlanul bólogatott. Kicsit talán szégyenkezve is, amiért úgy elharapta Zokni történetét, de hát nem volt mi mást tenni, ha egyszer belakta magát a zombiknál.
- A támadás óta, igaz?
- Igaz - hagyta rájuk, majd mancsai közé kapta a csomagot és kibontotta. Néhány fénykép hullott ki belőle és egy levél.
- Kedves Tekergő! - kezdte olvasni a neki írt levelet Tekergő. - Sok minden történt velem, mióta legutóbb megszakadt köztünk a kapcsolat. Megértem, ha jó időre elkerülöd a világom, de szeretném megmutatni, hogyan alakult az életem, mióta nem találkoztunk. Mellékeltem képeket i...
- Folytasd!
- Nincs tovább.
- Miért nincs?
- Talán a képekből kiderül.
A nyári szünetre sajnos bezárt az iskola...
... szerencsére az egyik tanítványom szerzett nekem egy statiszta szerepet...
... ott ismerkedtem meg ennek a kedves öreg hölgynek az egyik ükunokájával...

... aztán találkoztam néhány érdekes alakkal...
... meg néhány még érdekesebbel is.
Üdv, Zokni

ZOKNI-MANÓ ÚJRA AKCIÓBAN? 

A rajzokat az anyukám színezte ki, innen is nagyon köszönöm, hogy felvetette ezt az ötletet és részt vette benne. Amint működésbe lép a skanner, felkerülnek a képek jobb minőségben is :3
Ezennel véget ért a hét napon át tartó születésnapozás. Jövőre ugyanitt! ;)

7. nap
Mindeközben a Kuckóban Zoknival ^.^"

2017. nov. 19.

NYÁPLIC: MUMUS I. [Mindeközben a Kuckóban & Save Your Soul crossover]

!A történet megértéséhez további információk a fejezet alatt a szokásos helyen!
 
Vöröske bundája már csatakos volt a szemerkélő esőtől, ahogy végigcaplatott a komor városon. Zsigereiben érezte, hogy valamivel vagy valakivel találkozni fog e szürke házak közt. Már csak az volt a kérdés, van-e a bűbájmacskáknak zsigere. Végigpásztázta az eső áztatta utcákat, ahol ebben a cudar időben egy lélek sem járt. Bekukkantott a sötét sikátorokba, és kifaggatta az útjába kerülő - ugyancsak ázott - galambokat, akik nem mertek vagy nem tudtak elrepülni előle. Furcsa érzés járta át, ahogy mancsait néha finnyásan megrázogatta, miután belelépett egy-egy koszos pocsolyába.
A tizenkettedik pocsolyába, mivel unalmában számolgatni kezdte, dühösen belecsapott, hogy vize zavarosan felkavarodott és átcsapott a járda kövein, és ráfröccsent egy eldobott újságpapírra. A lapokon sorakozó betűk pár pillanat alatt olvashatatlan, fekete pacákká változtak, ahogy a víz átáztatta az újságot.
Már épp tovább lépett volna, mikor megakadtak vörös szemei egy dátumon. Hunyorogva próbálta meg kivenni alatta a címet. Sorozatgyilkosság! Óvatosan arrébb pofozgatta a szutykos címoldalt, és belelapozott.
A harmadik oldal, amelyiken egy homályos cikket szántak az ügynek szerencsére sértetlen maradt.
Megmagyarázhatatlan… - ízlelgette a szót, ami oly sokszor előfordult benne. Az egész cikk szinte teljesen találgatásról szólt, a sajtó láthatóan nem akart sem konkrét adatokat, sem elhomályosított képeket közölni a köz megnyugtatására vagy épp nyugtalanítására. Ez az eset már korábban is foglalkoztatta, ám korábban nem jutott még az áldozatok közelébe sem, olyannyira védték a hatóságok. A cikk viszont fellelkesítette, emlékeztette, miért is rója ilyen időben az utcaköveket.
Lehunyta szemeit és hagyta, had vezessék innentől csalhatatlan ösztönei. Nem messze a városka templomától, egy említésre se méltó bérházhoz vezették eme fent említett ösztönök. Laposakat pislogva a szemébe hulló esőcseppektől tekintett fel a magas épületre, melynek bejáratához egy széles lépcsősor vezetett.
Könnyed ugrásokkal felfutott a lépcsőkön, s jólesően megrázta bundáját, amint beért az oltalmazó falak közé. Beleszimatolt az enyhén dohos levegőbe, majd elfintorodott. Érzett valami más, kevésbé kellemes illatot. Talán… igen, határozottan cigaretta füst és még valami! Lassan, mellső lábait behajlítva osonni kezdett az egyik ajtó felé, ahonnan halvány fény szűrődött ki. Közelebb óvakodott készen tartva a megfelelő menekülési útvonalat, avagy bekapcsolta a nyakörvén lévő dimenziókapu nyitó készüléket, ha esetleg kereket kellene oldania, majd orrocskájával megbökdöste az ajtót, hátha nyitva van. Bentről halk mormogás ütötte meg a fülét, de a szavak ismeretlenül hangzottak. Vöröske biztos volt benne, hogy még sosem hallotta ezt a nyelvet, pedig már három galaxisban és hét párhuzamos univerzumban megfordult.
Összeszedte minden bátorságát, no meg a kíváncsiság is hajtotta, és mancsával maga felé húzta az ajtót, hogy résnyire kinyíljon. Bent ketten álltak egy hunyorgó lámpakörte alatt, melynek búrája szilánkokban hevert a padlón. Az egyik férfi, barna ballonkabátját hátravetve, leguggolt a padlóra, és enyhén előre hajolt. Ismét elkezdődött a mormolás és fényszikrák pattogtak a lába előtt heverő… valamiről, Vöröske képtelen volt beazonosítani, hogy mit lát. Egy letakart fotel mögé sunnyogott, hogy annak árnyékából jobban szemügyre vehesse a földön heverő, nemrég még élő, eleven testet. Ha nem lett volna erős idegzete, valószínűleg hangosan felnyarvog a látványtól. A valaha volt embert felismerhetetlenné tette valami szörnyű varázslat, vagy akár, vizsgálta meg a a sérüléseket, akár tűz is lehetett. A test teljes egészében elfeketedett, arca torz vicsorba dermedt. Vöröske elfordította a tekintetét a hulláról. Oldalról megfigyelhette a két férfit is. A guggolónak piszkosszőke, kócos haja és karakteres arca volt, állát pár napos borosta pettyezte, ahogy töprengőn bámulta a holttestet, szájából parázsló cigaretta fityegett. A másik férfi valamivel fiatalabb lehetett, kék szeme szúrósan meredt a semmibe. Kezével hátrasimította sötétbarna tincseit és sóhajtott.
- Befejezted, Ryan? - fordult a szőke felé.
- Ezt is ugyanaz tette, Tim - mormogta a másik, és kezét végighúzta a levegőben néhány centiméterrel a test felett. - Természetellenes halálnak tűnik, akármit is állítanak a hatóságok. Minden testben a halála után is ragyog egy kis élet, de ebben… semmi, csak sötétség. Mintha valami ebből táplálkozna. Az életenergiából. Ráadásul valami megváltozott a rendszerben. A korábbi helyszíneken nem volt áram, itt meg - tekintetét el nem szakítva a földről, a búra felé bökött.
- Talán mi zavartuk meg - sóhajtott Tim.
Ryan válasz helyett ismét mormolni kezdett, mire Tim szemforgatva elfordult. Lassú léptekkel körbejárta a szobát, szemügyre véve a falakon húzódó repedéseket és égésnyomokat. Már-már vészesen közel járt Vöröske búvóhelyéhez.
Míg a két ember a hullával foglalkozott, Vöröske egész a fotel vetette árnyék széléig óvakodott, hogy minél részletesebb leírást adhasson majd a tetemről, mikor elmeséli a történetet, mert érezte, ez az, amit eddig keresett.
Még egy lépés, majd még egy, hogy jobban láthassa a kifacsarodott végtagokat. Olyannyira elmélyült a megfigyelésben, hogy csak az utolsó pillanatban kushadt le a földre és kúszott be egy puff alá, mikor Tim elindult felé.
 - A keze… - mormogta Vöröske az orra alatt. A bal kezében mintha lett volna valami az áldozatnak. Lélegzetvisszafojtva figyelte a két ember mozdulatait, hogy a megfelelő időpillanatban még közelebb férkőzhessen a testhez, mielőtt valamelyikük elmozdítaná. Nem feltételezte az emberekről, hogy tudják, mit nem szabad tenniük.
 - Te meg mit keresel itt? - ismerős nyivákolás hallatszott a fal felől, de mikor hátrakapta a fejét, nem látott semmit. Aztán némi szikra kíséretében megnyílt a dimenzió kapu, és átugrott rajta Tekergő. Megrázta az utazástól feltöltődött, bozontos bundáját, majd hangos nyávogással nyújtózott egyet.
 - Csitt, te! - ugrott oda hozzá Vöröske, és mancsával társa orrára koppintott. - Még észrevesznek!
 - De kik? - kukucskált át Vöröske válla felett Tekergő, majd a meglepődés, döbbenet és ijedelem egyszerre futott át az arcán. Tevékenykedési köréből adódóan Vöröskének már szinte rutinja volt az ilyen helyzetekben. Nyugodtan, rezzenéstelen bajusszal fordult meg, és egyenesen felnézett Timre és Ryanre. A két férfi is döbbenten meredt rájuk, de mindkét fél inkább a meglepetés, mint az ijedtség sokkoló hatása alatt állt.
A csendet Ryan hangja törte meg.
 - Macskák.
 - Helyesbítenék - kérte ki magának a lemacskázást felháborodottan Tekergő. Annyi időt töltött Zokni enyhén szólva is furcsásocskácska álomvilágában, hogy hirtelenjében arról is megfeledkezett, hogy a macskák nem beszélnek. Erre a már szinte darwini elméletig visszavezethető, mára egyetemes igazságként kezelt tényre Vöröske hívta fel a figyelmét egy hatalmas pofonnal.
 - Marha - sziszegte fogai közt.
 - Közelebb jár, de még mindig nem pontos - rázta meg a fejét Tekergő, hogy eltűnjenek szeme elől az ugráló fehér pontocskák. Vöröske egész testében megremegett. Először a dühtől, utána már tényleg a félelemtől. Ezek nem közönséges emberek, a kántálásból és egyebekből már rájöhetett. Veszélyben lehet az életük. Tekergőnek még meg van mind a kilenc, de Vöröskének nem sikerült mindig megúsznia, így alig maradt három-négy.
 - Ookés - vakarta meg a tarkóját Ryan. - Sok furcsa dolgot láttam már életemben, de a beszélő macska még engem is meglepett.
 - Ne is mondd. - Tim közben leemelte a kezét az övén tartott fegyveréről. Nem tartott a két macskától - vagy nem-macskától, már fogalma sem volt róla, mit gondoljon -, de persze jobb az elővigyázatosság.
 - Felőlem mondhatod - nyújtózott kényelmesen Tekergő továbbra se zavartatva magát, hogy már egy másik világban van. Annyi furcsaság érte Zokni univerzumában, dimenziójában vagy nevezzük bárhogy, hogy talán fel se tűnt igazából neki. Csupán Vöröske jelenlétét furcsállta, hisz abban a világban nincsenek igazán félelmetes szörnyek, kivéve talán egyet. Most már.
 - Rendben, azt hiszem, be kéne mutatkoznunk - fordult a két bűbájmacska felé Tim. - Legyünk udvariasak, Ryannek úgysem jutna eszébe, és mielőtt félreértés keveredne a dologból, jó lenne tisztázni a helyzetet. Én Tim vagyok, ő pedig itt Ryan. - Kérdőn pillantott a flegmán álldogáló társára, hogy hozzá akar-e fűzni valamit, de az csak a cigarettáját babrálta. Mikor észrevette Tim fürkésző tekintetét, kifújta a szürke füstöt és még egyszer alaposan szemügyre vette a nem-macskákat.
 - Ártalmatlanok - súgta oda Timnek.
 - Üdv Tim és Ryan - emelte fel barátságosan a jobb mancsát Tekergő, s indián szokás szerint leírt vele egy félkörívet. Senki ne kérdezze, hogy jöttek ide az indiánok, túl bonyolult lenne visszaemlékezni rá. - Én Tekergő vagyok, és ő Vöröske - mutatta be magukat a beszélő macska. Vöröske tekintetével a földet pásztázta és nem volt túlságosan lelkesebb a találkozás miatt, mint Ryan.
 - Na jó, nem bírom tovább - húzta ki magát Tim türelmetlenül. - Hogyan… Nem is, honnan jöttetek? Hogyhogy tudtok beszélni? Bocsi, csak - beletúrt gesztenyebarna hajába és szünetet tartott, hogy összeszedje gondolatait. - elég frusztráló a tény, hogy itt beszélgetek két locsogó macskával egy összeégett hulla felett - pillantott hátra a válla felett.
Ám ekkor Ryan közbeszólt.
 - Bűbájmacskák vagytok, ugye? Tudtam, hogy ismerem a fajtátokat valahonnan, de egyszerűen nem tudtam felidézni. De most eszembe jutott. - Ryan szeme már izgatottan csillogott, teljesen ellentétesen előbbi hallgatag, tartózkodó viselkedésével.
 - Pontosan! - kiáltott fel Vöröske. - Nem is tudtam, hogy ilyen sok fele ismernek minket.
 - Nono - intette le most Tekergő - Nem kell mindjárt a közepébe vágni, lesz elég időd a sztorizgatásra - mert érezte, Vöröskéből bármelyik pillanatban kitörhet a szóáradat valami szaftos gyilkosságról. És itt a szaftost szó szerint kell érteni, mégpedig a hullára. Vöröske puffogott, de csendben maradt, így a nyúlánk barna macska ismét teljes figyelmét a két férfinak szentelhette. - Láttátok azt, ami előttem érkezett?
- Honnan?
- Természetesen egy dimenziókapun át.
 - Milyen kapun? - vonta fel a szemöldökét Ryan.
Tekergő értetlenkedve oldalra döntötte a fejét.
 - Te, ezek emberek! Nem látják - súgta segítőkészen Vöröske, persze úgy, hogy a szóban forgó egyének is kristály tisztán hallhassák.
 - Vagy úgy… Szóval egy dimenziókapun át érkeztem - kezdte Tekergő megfontoltan előadni a helyzetet. - Egy nyomot követtem, ami valószínűleg a Mumushoz tartozott. Egészen közel jutottam hozzá, de elmenekült előlem ebbe a világba. Valahol a közelben kell lennie.
 - Mumus? Volt már dolgom velük. - Ryan előhúzott ballonkabátja zsebéből egy kis zacskót. - Hol volt a kapu? - fordult Tekergőhöz. Egyre inkább érdekelni kezdte az ügy, habár a dimenziókapu-dologban nem volt otthon. Az inkább Carla területe lenne… De a lány nincs itt. Ryan elhessegette magától a keserű gondolatokat, hogy nyugodtan a munkára koncentrálhasson.
 - Biztos nem - jegyezte meg mellékesen Tekergő, mire Ryan durcás fejet vágott, majd megfordult, és elindult a fal felé. A kapu közepes méretű volt, lévén csak Tekergőnek kellett átférnie rajta. - Nagyjából attól a saroktól a tapétának a nagy virágos mintájáig fölül, és balra a fotel árnyékán kicsivel túl ér véget - sorolta fel a pontos koordinátákat a bűbájmacska. Ryan bólintott, majd intett Timnek.
A fiú előhúzott egy fehér krétát, majd négy furcsa krikszkrakszot rajzolt a végeghez. Ryan a zacskó tartalmából egy kicsit a tenyerébe szórt, a feketén megcsillanó port eldörzsölte a kezén.
 - Álljatok hátrébb - kérte társait, majd szemét lehunyva koncentrált.
Mikor újra megszólalt, hangja rekedtesen csendült fel, s a szavai még a két bűbájmacska számára is ismeretlenek voltak. Kezét tenyérrel felfelé maga elé emelte, s azok pár pillanat alatt arany ragyogással kezdtek fényleni. Timmel ellentétben a két macska tátott szájjal figyelte a műveletet.
 - Most meg mit művelsz? - kérdezte Vöröske meglepetten.
 - Csitt! - pisszegett Tim. - Varázsol - tette még hozzá, hogy a bűbájmacska ne akadékoskodjon tovább.
 - Be akarja zárni a kaput? - folytatta a kérdezősködést Tekergő.
 - Nem, dehogy - rázta meg a fejét Tim. - A jelekkel stabilizáltuk, illetve - kereste a megfelelő szavakat -, biztosítottuk, hogy amíg ott vannak, más ne jöhessen át rajta.
Eközben Ryan belefejelt a tenyerébe.
Vöröske csak pislogott.
 - Elárulná valaki, hogy mi akar ez lenni?
Tim felsóhajtott.
 - Ezt bízzuk Ryanre, majd elmondja utána. Addig nem érdemes zargatni, mert elég pipa lesz, ha félbeszakítod...
Ryan felemelte a fejét, és abbahagyta a kántálást. Szeme halvány arany fénnyel izzott, ahogy leguggolva megvizsgálta a rést. Pár pillanat múlva győzedelmesen felpattant, majd három hangos szóval véget vetett a varázslatnak. Szeméből pár csepp vérvörös könny csordult le, ám Ryan olyan természetességgel törölte le őket, mintha csak egy teadélutánon meghatódott fiatalasszony lenne.
Három társa kérdőn fordult felé.
Na? - faggatta Tim.
Ryan ásított.
Elmondom, ha utána kapok egy kávét!
Azonban hirtelen a maradék pislákoló fény is kialudt a ház összes fényével együtt, így Ryan nem láthatta, hogy Tim vagy a macskák rábólintanak-e az ajánlatára. Ezzel a tetthely úgyszólván teljessé vált
 - Visszajött, itt van - suttogta rendkívül titokzatos és felettébb hatásvadász hangsúllyal Vöröske.
 - Nemár - morogta Ryan, akit kifárasztott a varázslat és egy nagy adag fekete kávén - esetleg barna sörön - kívül semmire sem vágyott jobban.
 - Akkor, uraim, hacsak nem akarjuk mi is úgy végezni, mint a szőnyegen pihenő úr,  nincs más választásunk, mint... - Tekergő megigazított képzeletbeli nyakkendőjét és cilinderét, és egyenesen elindult a fal felé. - Előre! Utánam! - Vöröske ellenkezni akart, de társa megragadta a grabancánál, és olyan erővel taszította meg, hogy a vörös macska egyszerűen áttántorodott a túloldalra. - Ebben a világban nem sok esélyünk van, illetve lenne a Mumus ellen, azt javaslom, kövessetek - fordult az emberek felé Tekergő, mielőtt maga is átlépett volna a kapun. 
 
MUMUS
1. FEJEZET

Ez a történet nagyon-nagyon különleges, ugyanis az egyik legrégebbi bloggeres barátnémmal, Babu Miriellel közösen írt sztoriról van szó, így az eredeti szereplők hátterének ismerete elengedhetetlen.
Az egyik a Kuckó háttértörténete, mely a mesélő bűbájmacskák kalandjairól mesél a Mindeközben a Kuckóban. A másik, ami talán pár vendégnek ismerős lehet, a Save Your Soul Babu Miriel tollából, ami egy nagyon izgalmas és félhelmehtes történet varázslattal és démonokkal. Ez a történet egyik sztorinak sem szerves része, sem oldalágként nem fog megjelenni (tudtommal), így az alapfelállás ismerete elegendő.
Valamint van itt még egy rejtett harmadik történet a Zokni-manó kalandjai, mely helyszínéül fog szolgálni néhány fejezetnek.

6. nap
Új történet - crossover


2017. nov. 18.

NYÁPLIC: Hallgatni arany! - zenék

Westworld piano
Sziasztok!

Már elég régóta tervezek egy hasonló bejegyzést. A zene az inspiráció mellett a történetekre való ráhangolódásban is segít és rengeteg energiát tudok meríteni a dallamokból. Eredetileg a Háttérsztorikkal párhuzamosan futott volna Hallgatni arany!-ra keresztelt újdonság, és abban a felállásban Jolt Zenéim íráshoz! sorozatához hasonló felépítéssel minden alkalommal 3-4 számot mutattam volna be, amik előrébb vittek az írásban vagy a történetek kiötlésekor segítettek.
Valahogy mégsem akart elindulni, magam se tudom, miért, de most itt van és ez a lényeg!

Joe Hisaishi
Az ő zenéjét hallva valahogy mindig elszorul a torkom, a dallamai képesek a legbelsőmig hatolni és onnan áradni szét az egész testemben. Sokszor csak ülök, nem is látok, csak átadom magam a zenének és a történetnek, ami formálódik alatta.

Ennio Morricone
 Nosztalgiával töltenek el a dallamai és megnyugtatnak. Valami hihetetlen erő van benne.

Hans Zimmer
A három általam hallgatott zeneszerző körül ő a harmadik. Szinte már azonnal felismerem a filmzenéit, bár épp ezért mostanában egyre ritkábban veszem elő a számait íráshoz, mert az ismertebb dallamok időnként kizökkentenek.


Adrian von Ziegler, Two Steps from hell, Miracle of sound
Ezt a triót különleges hangzású zenéiért szoktam felkeresni, legelső dallamai elmaradhatatlanok, mikor Az Erdő legendáját írom, míg a harcjeleneteknél és energianyeréshez a Two steps számai a legideálisabbak. Miracle dalai pedig a különlegesen egyedi hangulatuk miatt fogott meg és inspirált.




Van még néhány különleges dal, amit végtelen ideig tudok hallgatni, észre sem veszem, hogy ismét újraindult, közben minden oda nem illő gondolatot kiűznek a fejemből és teljesen az írásra tudok koncentrálni. Ezeket a dalokat a novelláknál, leginkább a háromszázasok írásakor vagy a korábbi írások ellenőrzésekor szoktam hallgatni. Általában nem is a különleges hangulatuk fog meg bennük, hanem a lendületük vagy épp a nyugalmuk.

A teljesség abszolút igénye nélkül ezek lennének azok a számok, amikre leggyakrabban rákeresek és innen kutatok fel aztán újabb és újabb számokat. Természetesen ezeken kívül még sok más zeneszerző szerzeményeit hallgatom, próbáltam visszafogni telhetetlenségem, hogy ne illesszem be egyszerre minden kedvencemet, így Lindsey Stirling, Vangelis, ThePianoGuys, Alexander Rybak és még sokan mások kimaradtak. Ki tudja, majd legközelebb közülük választok.

5. Nap
Zenék

2017. nov. 17.

NYÁPLIC: Kettőszázadik bejegyzés!

Bárki, bármit mond, akkor is a rózsa a kedvencem!
Látjátok? Halljátok? Kettőszáz! Igazán nem nagy szám, ha mondjuk utána teszünk egy Ft szócskát, ám ha ugyanezt a bejegyzéssel tesszük, akkor annak már súlya lesz. Nem is kicsi. Főleg nem részemről, aki még mindig alig akarja elhinni! Majdnem le is csúsztam a közzétételéről, mert mára egy zenés bejegyzést szántam, no de ez azért mégiscsak fontosabb!

Az előző "jubileumi" részben leginkább a nevem eredetét jártam kicsit körbe, mert mint azt a Háttérsztorik olvasói már tudhatják, nekem a nevek rettentő sokat jelentenek. Van néhány karakterem, akiknek szinte azonnal tudom, hogy mi lesz a nevük, mások, mint például Alyssa nagyon sokáig "nem fedte fel" a magáét. Nem is igazán tudom, honnan ered ez a fajta hozzáállásom a nevekhez, de tény, mindig is úgy gondoltam, a neveknek erejük van. Meghatároznak még akkor is, ha tudatosan próbálnék hétköznapi nevet választani, ezek a nevek rám találnak, s bizony van, amelyik többször is.
Rendhagyó lajstromozásként, melyben névmániám a tetőfokára hág, összegyűjtöttem, milyen neveket adtam eddig a karaktereimnek. Mármint, szerintem ez legalább annyira érdekes, mint az, hogy hányan kattintottak a bejegyzéseimre, vagy épp hánynál jár a Háromszáz szavas gyűjteményem. :3

Ma duplán ünnepelek, ezért mindenhol rózsa lesz!
Alice, AlManó, Amanóba, Azrael, Ark, Adam, Alma, Anthony, Abigél, Ariadna, Alyssa, Ariel, Aldo
Bruce, Billy, Bret, Benedek, Barbár, Baaba, Ben  
Catelin, Charlotte Lee, Chieko, Conrad, Cosimo, Charon, Cyrano, Chan
Dán, Dóra, Dir Henk, David V., David A., Dolf, Don, David K., Dóri, Dongó, Dave, Deimosz, Dominico  
Esmeralda, Eleonóra, Ethel, Evans, Emy
Édesgyökér
Franklin, Fred, Fei San
Georg, Gabrielle, Gerda, Gordon, Greta, Gloria, Galen, Giovanni, Guba
Gyopár
Hérodotos, Hugo, Hildegárd, Helga, Haramia, Hajni, Harvey, Hydra, Hon
Jonny, Jane, James, Jakab, Jacquline, Jack, Janice, Jupiter
Kleopátra, Kobra, Klau, Kristóf, Keselyű, Kerberosz, Kirkleen, Kriszta, Kit, Kajszifel, Kopasz
Leonard, Lora, Leona, Laki, Leeiah, Lisa, Luna, Luannah, Ling
Marion, Myriam, Matthieu, Mathilde, Mikhael, Mar, Máriás Vik, Marjory, Michael, Melzehub, Mortimer, Matthew, Marco, Maurizio, Mars, Merkúr, Mimire, Margaret
Nitsa, Nancy, Nastia, Norah, Neil, Nix, Nereida, Nikol
Oszkár Ödön, Oberon 
Pheidiphides, Pitioragos, Pancser, Penelope, Phobos, Pietro
Robot, Rismon, Rosemary, R'abilmi, Roland, Rebeka, Ruben, Rocco, Ronnal, Rick
Septimus, Samantha, Susan, Sherrill, Sariel, Sánta Róka, Sau Bo, Seri, Sashi, Styx
Szélike, Szarurnusz
Timothy, Thálin, Tai, Terra, Titánia
Uránusz
Ünög
Victorine, Violenta, Voriki, Victoria, Veronica, Véreskezű, Vitti, Vénusz
Xiao
Ysabell 
Zoltán, Zoe, Zokni, Zach, Zaphkiel, Zou
Zsuzska, Zsófi
Még itt legalul is.

Van kedvetek játszani velem? Aki vasárnap estig a legtöbb szereplőt és történetet összepárosítja és elküldi a zsazsogo@gmail.com címre, vendégszereplést nyer z Mindeközben a Kuckóban következő részébe :)

4. nap
Kettőszázadik bejegyzés!

2017. nov. 16.

NYÁPLIC: Teaszünet díj - Tea Break award

Calcifer (A vándorló palota)


Szabályok
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját! Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is!
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged!
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel!
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni!
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod!
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek!
Köszönöm mindhárom bloggernának a jelölést, rettentően hálás és boldog vagyok, amiért továbbküldték nekem! Az oldalaitok linkelve a neveitekre kattintva.
 "Kapj el a hulló csillagot,
Ejts teherbe egy tököt,
Súgd meg, hol a tűnt napok,
Vagy ki patkolt ördögöt,
Hablány hol zeng, s mi segítsen,
Hogy az irígység ne csípjen,
S hol kél
A szél,
Mely tisztes lelkeket segél."
John Donne: Dal (részlet)
Láss a sorok közé! Nem vagyok nagy idézet gyűjtő, leginkább definíciókat magolok, mégis valahogy ez a versszak jutott eszembe, mint idézet, melynek jelentése - számomra - túlmutat önmagán. Tudom, nem szép dolog személyes, mások számára kevésbé érthető dolgot kipakolni egy blogra, de a pontos okát nem árulhatom el. A lényeg, hogy számomra ez a vers az örök varázst és hitet jelenti. (Részletesebben: Diana Wynne Jones - A vándolró palota)

Brukú kérdései
1. Könyvek vs filmek. Melyik, miért jó szerinted vagy éppen rossz?
A modern kor beköszöntével hamarosan ez a dilemma is az örök kérdések közé emelkedhet. Nem tagadom meg sem a könyvet, sem a filmet, mindkettő a maga eszközeivel mesél és szerintem mindkettő lehet egyaránt lélegzetelállító és csapnivaló. Talán annyit, hogy a könyvek tartalmának hozzáférhetőségének korlátoltsága miatt nagyobb, komolyabb szűrésen mennek át az olvasók által, mint egy-egy film, ami önmagába fullad, mégis kellemes szombat délutáni kikapcsolódásként értékelik, hisz másfél órát vesz el csak az ember életéből. Könyvek terén szerintem mindenki megfontoltabb.
Néhány évtizede még sokkal több kreatív megoldás kellett bizonyos történetek filmre viteléhez, ma már szinte csak a hangulat nem ugyanaz egy rajzfilm és egy CGI kisegített film közt, látványra mindent ki tudnak már vitelezni.
Hogy ne húzzam még tovább az első kérdésnél, szerintem összehasonlíthatatlan, de talán épp ezért, nem biztos, hogy egy könyv cselekményét filmre lehet vinni úgy, ahogy az eredetileg meg lett írva.

2. Milyen egy jó blog kialakítása/kinézete?
Mindenek előtt letisztult. Ez a letisztultság nem egyenlő a minimalista dizájnnal, hanem arra utal, hogy a blog írója tudja, miről ír, milyen annak a történetnek a hangulata és mi illik hozzá. Szeretem, ha a blog megjelenése is bizonyos komolyságot sugároz már az első találkozáskor. S hiába letisztult egy dizájn, az az író tölti fel, így hamar lelepleződhet.

3. Melyik könyvbéli helyszínre mennél el nyaralni? És melyikre kevésbé?
Továbbra is Ingaryba látogatnék el, azt hiszem, mesebeli helyszínek terén ez lesz az örök álom, de egy nyaralás erejéig szívesen benéznék Jane Austen Angliájába is. Hogy hova kevésbé? A Hajszőnyegszövők univerzumát kerülném el a legmesszebb, és nem lennék túl feldobott, ha túlélőtáborba küldenének az Angelfall világába.

4. Mi a kedvenc témád, amiben írsz? Miért? Mi fogott meg benne?
Csapongó vagyok. Először humoros fantasyt írtam, ami szép lassan komolyodni kezdett, majd átcsaptam misztikusba, van néhány világteremtő alaptételem, amik egyszerűen nem eresztenek. Ami leginkább meg szokott fogni egy-egy zsánerben, az a lehetőség egy csavaros, érzelmes, számomra újszerű történet megalkotására. Ha mégis egyet választanom kellene, akkor az a fantasy, azon belül is az ősi civilizációk, misztikus légköre. Egyszerűen magával ragadott a világuk.

5. Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon?
Azt hiszem, izgultam. Nem gondoltam volna, hogy végül olyan komoly történetekbe is bele fogok vágni, mint a Lélekvasút, még a hobbinál is kevesebbet gondoltam a blogolásra, mikor megnyitottam, hisz az egészet nem is pont magamért, hanem egy kihívás miatt indítottam.

6. Ha azt mondanám, hogy megfilmesíteném az egyik regényedet, melyik volna az? Miért?
Nem könnyű a válasz.Talán a Lélekvasút. Hogy a mondanivalója minél több emberhez eljuthasson.

7. Hogyan szoktál készülni a karácsonyra?
Talán kevesebbet, mint az átlag, hisz nálunk ez úgy szokott menni, hogy ha nagyon szeretnék valamit, akkor azt megkapom akkor és ott, cserébe anya azt mondja, hogy "Jó, de akkor ezt kapod karácsonyra/szülinapodra/stb!" Így a tényleges karácsonykor elég ritkán kapok nagyobb ajándékot. A másik szokás pedig, hogy aki nem keres a családban, annak nem kell vennie külön a zsebpénzéből ajándékot, így én sem szoktam különösebben készülni meglepetésekkel.

8. Szoktál saját kézzel készült ajándékot adni karácsonykor? Miért?
Régebben igen, mostanában már nem. 

Babu kérdései
1. Mióta írsz és mióta bloggerkedsz?
Nagyjából nyolc éve írok komolytalanul, komolyan úgy öt éve, amiből kettőt már a bloggeren töltöttem.

2. Szoktad figyelni más könyvekben/írásokban az írós praktikákat?
Nem vagyok kihegyezve rájuk, de néha megakad a szemem egy-egy jó fordulaton vagy kifejezésen, ami később segít egy történet megírásakor.

3. Van olyan karaktered, aki a többieknél jobban hozzád nőtt?
Jelenleg Rid az, akire a legtöbbet gondolok, az ő gondolataiban és lelkivilágában vájkálgatok, hogy jobban megismerhessem, de ő maga már sokkal korábban létezett, mint történet és név nélküli személyiség, így a legtöbb szereplőmnél jobban ismerem őt.
Aki még nagyon a szívemhez nőtt, az Az Erdő legendája főhősnője, a kölyök. Vele együtt komolyodtam, ismertem meg a történetét, mikor kigondoltam a cselekményt.

4. Hogy viszonyul a környezeted e hobbidhoz? (I mean a bloggerkedéshez.)
Anya nem túl agresszívan, de általánosságban ellenzi magát a bloggerkedést, de az írásaimat szereti, szóval van ebben az egészben egy jó nagy adag paradoxon, viszont mostanában már inkább támogat (így, hogy egyetem mellett alig van időm rá). Akik még tudnak róla, általában mosolyognak, de szerintem még egyikük se nézett fel rá. A két legjobb barátnőm persze ismeri, de egyik sem az a kifejezetten blogolvasós. Ők kaptak egy-egy példányt a "könyvemből" :p Szóval valahogy azt is megoldottam.

5. Mesélj egy kicsit a kedvenc együttesedről/színészedről/random választott emberedről!
A kedvencekkel mindig meg lehet fogni, mert én többre is igényt tartok, de akkor legyen egy később is feltűnő (a válaszaimban) színész. James (Jim) Caviezel. Ő nálam az a foka a rajongásnak, mikor a "És miért?" kérdésre meglepetten csak annyit felelek: "Lehet őt nem imádni?" Természetesen a Person of Interesten keresztül ismertem meg, ahol egy rém sármos, higgadt és menő ex-ügynököt alakított. Minden jól áll neki. A Monte Cristoban a szakáll, a Bobby Jonesban a szőke haj, Reeseként a kissé néhol őszülő frizura, még az a bágyatag szempilla remegtetés is az Angel eyesban, a Frequencyben meg aztán pláne nagyot alakított, persze mindhez egy jó kis sztori is kellett, ami abban a filmben meg is volt.
Ő egy elképesztő színész és nagyon sajnálom, hogy olyan régóta nem kapott nagyobb szerepet. Megérdemelné.

6. Örülsz a díjnak? Őszintén!
Örülök, már rég töltöttem ki díjat és a blogszülinap miatt most jól is jött :D

7. Alvási szokások? Mondj el valami érdekeset. (Ez csak azért jutott eszembe mert rohadt késő van.)
Van egy bőrfotelem, amibe jó belesüppedni. Féloldalasan szoktam benne olvasgatni, hogy átvetem a lábam a karfán és nem egyszer el is aludtam már ott. Valamint középiskolában rülam készült az osztályban a legtöbb padon alvós fotó.

8. Volt már olyan, hogy egy írásod elgondolkodtatott, milyen lenne filmként/sorozatként?
Sok történetem filmként pörög előttem, ezért is nehéz sokszor irodalmi szavakba önteni, ahelyett, hogy egy szövegkönyvet vagy forgatókönyvet tennék közzé a blogon. Például a The fire dragon is szenvedett sokáig emiatt, és Az Erdő legendájának kulcsjelenetei is filmszerűen jelentek meg előttem.

Nessa kérdései

1. Melyik dal írja le a legjobban a blogodat?
Nem hiszem, hogy egyetlen dalban annyi érzelem és hangulat kavaroghat, ahányféle a Kuckóban. Hogy mik inspirálnak, mely történethez mely zene tartozik, arról a következő nap érkezik egy bejegyzés

2. Melyik a kedvenc nyelved, és miért? Beszéled is?
Nincs kedvenc nyelvem, viszont szeretem gyűjteni a különleges hangzású szavakat. A "beszélt" nyelveim közül viszont az olasz a kedvencem :3

3. Ki/mi az, ami bármikor boldoggá tud tenni?
A macskám, ki más? Kötelességtudóan követ mindenfelé, hagyja, hogy ölelgessem és melenget.

4. Hol, kivel és hogyan szeretnél lenni öt év múlva?
Japánban a két legjobb barátnőmmel - akik közül csak ketten rajongunk a szigetországért, de akkor már ne hagyjunk itthon senkit - egy kéthetes körutazáson, ahol nemcsak Tokyo-t és környékét, hanem a vidéket is bejárjuk, ellátogatunk Osakába és Kyotoba, rejtett szentélyekbe és felpróbálunk egy kimonot vagy többet, utazunk a shinkansenen is.

5. Játszol valami hangszeren? Ha igen, min és mióta? Szereted? Ha nem, szeretnél valamin? Min, és miért épp azon?
Igen, furulyázom és fuvoláztam, mindkettőt vagy tíz éve kezdtem tanulni, de már nem járok zeneórákra, csupán otthon zenélgetek, ha van időm és kedvem. A furulyát nagyon szeretem, mert jól kiváltja a fals énekhangom, de ha lett volna rá lehetőség, zongorázni vagy gitározni tanultam volna inkább, hogy minél több és szebb dalt lejátszhassak. Már nem tudom, pontosan hogy ragadtam a furulyánál, de nem bántam meg.

6. Ha írhatnál egy levelet a tíz évvel ezelőtti énednek, mit írnál benne?
Jó, hogy a tíz évvel ez előtti énem már tud olvasni, szóval egy szép hosszú levelet írnék neki arról, hogy érezze jól magát és tartsa meg a legjobb barátait és hogy töltsön minél több időt a nagyszüleivel. Talán megpróbálnám figyelmeztetni a vörösiszap katasztrófára, hátha valaki komolyan veszi.

7. Ha egyetlen elhunytat visszahozhatnál az életbe, kit hoznál vissza és miért?
Lecsapok a sorozatszereplő lehetőségre és visszahoznám az életbe John Reese-t. Nekem több nem is kell! Talán Carter nyomozó is visszatérhetne, de ha csak egyet lehet, akkor az Reese lenne.

8. Mi az a cél, amit, ha elérsz a blogoddal, már boldognak mondhatod magad? 
A nagyravágyó, kapzsi énem itt furakszik mellettem és kiabálja, hogy 100 feliratkozó!, de igazából magam se tudom, mire vágyom itt a blogon, de minél több pályázaton szeretnék részt venni és az itt írt történeteimből tanultakat fel szeretném használni a regényemhez, amit majd szívem vágya szerint nyomtatva egyszer a kezembe foghatok.

Kérdéseim
1. Ha bármi lehetséges lenne, hová nézne a szobád ablaka?
 2. Visszagondolva mi az az egy dolog, amit most másképp kezdenél/csinálnál, mint a blogod indulásakor?
3. Van kedvenc mitológiai alakod? Ki az és miért?
4. Nyaralásokról, kirándulásokról milyen szuveníreket szoktál hazahozni?
5. Volt olyan könyv, amit (legalább) kétszer olvastál és mindkétszer teljesen más benyomást tett rád?
6. Az év melyik napját várod leginkább?
7. Ha kiadnák egy történeted, melyik lenne és hogy képzeled el? (Borító, illusztráció stb)
8. Van olyan egyszervolt állatfaj, amelyet sajnálsz, hogy már élőben nem láthattál?

Akiknek küldöm:
Jolt -  mert mindig meg tudsz lepni, hogy mekkora megújulásra vagy képes minden egyes történetedben
Lia - mert egy remek ötlettel álltál elő, ami a jövőben sokak segítségére lehet
Peetagey - mert mindkét blogodon rengeteg érdekes és hasznos dolog található

Imádlak mindhármótokat (és mind a hatotokat), köszönöm, hogy ismerhetlek titeket és ilyen jó barátok vagytok!
3. nap
Díj
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony