Obrazek 1

Obrazek 1

2017. okt. 14.

NYÁPLIC: Csillagles - könyvbemutató

Nagy nap volt ez a mai számomra, hisz ma van/volt a Csillagles címre keresztelt antológia bemutatója, melyben két rövid írásom is helyet kapott több mint száz másik novella és vers mellett.
A bemutatót Budapesten, a VII. kerületi BarHole Music pince helyiségében tartották, ahová utolsó pillanatban nagypapám is úgy döntött, elkísér. Mindig is tudtam róla, hogy örökmozgó, akit anya szavajárása szerint a sok vegyszer már rég konzervált, de azért még engem is meglepett, hogy milyen fáradhatatlanul állta végig az utazást metrón és villamoson, jól meg is lépcsőztettük.
A Google map a barátod! felkiáltással vágtam neki harmadmagammal az útnak, hisz anyukám is elkísért. Meg kell mondanom, vele már kevésbé volt élvezetes az út, mint papával, hisz anyu olyan dolgokon is fent tudott akadni, minthogy egy villamosmegállót Malenkij Robot Eh.-nak hívnak, Erzsébet királyné útja, aluljáró vagy Zugló vasútállomás, mert mennyivel jobb, ha az utas tudja, hogy hol a Thököly út, a vasútállomást magától is megtalálj. Erre felvetettem, hogy bezzeg a Honvédkórház nevű megálló milyen hasznos, ha tudja az ember, vagy a Nyugati pályaudvar. Végül ennyiben maradtunk. Visszagondolva ez a kissé kínossá váló beszélgetés egész jól elfeledte velem, hogy mennyire izgulok is az egész miatt.
Az Astoriától igen hamar eltaláltunk a Dohány utcába. A térkép a sarokra jelezte a célt. Egy pillanatra megálltunk és szemügyre vettük a szemben lévő utcatáblát Dohány utca  2-20 <-. Szerencsére, mielőtt kétségbeestünk volna, amiért eltévedtünk, valaki megszólított.
- Moly? - Először nem értettem, ezért meg kellett ismételnie. Ekkor már nagyokat bólogattam. Igen, moly vagyok. A gyors eligazítás után megtudtam, hogy a 7. a 18.-kal van nagyjából egy vonalban.
Lent a pincében már kettő előtt is nagy volt a tömeg, de papám számára épp sikerült is egy helyt keríteni közvetlen a VIP részleg, a felolvasók helyei mögött.
Kettőtől már át is vehettük a köteteket, amik íróként ingyen jártak, valamint azokat, amiket az ajándékokon felül rendeltünk. Mindhez járt egy-egy egyedi tervezésű könyvjelző is.
Nem sok időm maradt áhítatosan végighúzni ujjaimat a molyírók érzéseinek és gondolatainak ama fizikai megtestesülésén, melyet a kezemben tarthattam, ugyanis egyetlen meghívott vendégem szintén belezavarodott a házszámok kuszaságába és segítségére kellett sietnem. Jó volt ismét találkozni Judittal és egy kicsit fura is, hisz fél évvel ez előttig minden ebédnél és az iskola folyosóin is rendszeresen találkoztunk.
Egy rövid beszélgetést és egy csipetnyi csalódottságot követően, amiért egyik írásom sem kapott illusztrációt (mert amúgy csodás rajzokkal van tele a könyv) lecsaptunk három viszonylag jó elhelyezkedésű állóhelyre, majd vártuk a bemutató kezdetét.
Az egyik szerző gitáron közreműködött. Felcsendült az első dal, és barátnőmmel szinte egyszerre fordultunk egymás felé.
- Ezt ismerem, de honnan is?
Később a konferansziénak előlépett szerkesztő, Molnár Nikolett elárulta, hogy minden dal kapcsolódik valamivel a kötethez, s hogy ez épp mivel, az kiderül, ha elolvassuk.
Egyre jobban éreztem, hogy ez a dal fontos. Valahonnan ismernem kell. Először eszembe jutott, hogy a Könyvek hercegében a főhősnő egy hasonló hangzású dalt ír át saját szöveggel, de néhány pillanattal később már tudtam, nem az lesz. Nem értettem rendesen a szövegét, ám a refrént sikerült elkapnom. Run run running run. Miután elismételtem magamban néhányszor - eközben ment tovább az előadás felváltva beszélt Niki, szólt a gitár és olvastak fel írók - szép lassan felderengett előttem Bud Spencer arca. Nekem ezt a dalt ismernem KELL! Ez a dal FONTOS! Éreztem a belsőmben, hogy az. Nem hagyott nyugodni. Végül egy pillanatnyi szünet alatt nem bírtam tovább a kétségeket és beírtam a keresőbe a refrént. Ismeretlennek tűnt a dal, amit kihozott eredményként. Mellé illesztettem Bub Spencer nevét, erre megjelent a Mindent bele fiúk!
Ekkor ismét rám tört az izgatott remegés és fojtott hangon odasúgtam Juditnak.
- A legelső dalt... azt nekem énekelte.
A kiválogatott írások, amiket jórészt maguk az írók olvastak fel, igen színesek voltak mind témájukban, mind formájukban mutatva a kötet sokszínűségét. Nevettünk és sírtunk és tapsoltunk az előadóknak. Az utolsó dedikáció és a Pályaválasztás című írásokat két végletként én is megkönnyeztem.
Miután véget ért a bemutató, következett a dedikáció, amiről gyáva módon ellógtam, mert még  senkit nem ismertem és kezdett kitörni rajtam a tömegiszony.
Aztán Judit meghívott a Mekibe, az első megjelenésemet megünnepelni.

Köszönöm ezt a tökéletes napot moly.hu, köszönöm Andi és Niki, neked is anya, mert az összes kínos jelenet ellenére is imádlak és köszönöm, hogy azért mégis támogatsz, köszönöm Judit, hogy el tudtál jönni és köszönöm Bud Spencer és Terence Hill, amiért felnőhettem a filmjeiteken!

2017. szept. 30.

NYÁPLIC: Könyvmolyok problémái

Peetagey Smile, jobb később, mint soha!  Majd fél évvel később, de én is megcsináltam :)
 
1. Körülbelül 20.000 könyv van az "Elolvasni" listádon. Hogyan döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?
Elolvasom a címét. Megnézem, hány kötetes. Elolvasom a fülszöveget, aztán a hangulatom dönt végül... és persze az, hogy melyik van épp elérhető távolságban. Ha egyik se fog meg, egyikhez sincs hirtelen kedvem, de olvasni szeretnék, akkor általában egy régi kedvenchez nyúlok és csak utána veselkedek neki ismét.

2. Már elolvastad több, mint a könyv felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod vagy folytatod?
Ha nem tetszik, általában már korábban feltűnik nekem, de tegyük fel, hogy hirtelen felindulásból kiolvasom a könyv felét, s majd csak aztán döbbenek rá, hogy épp csak nem fulladok bele a klisétengerbe vagy teljesen máshogy adja elő, mint az engem érdekelne, mint ahogy elképzeltem a fülszöveg és egyebek alapján. Hogy mit teszek? Reménykedve beleolvasok a végébe, hogy változik-e a helyzet, ha nem úgy tűnik, akkor irány a "Visszavivendők" kupac. Szerencsére itt van nekem a könyvtár, így nem vészes, ha négy-öt könyvenként sikerül félrenyúlnom és valami olyat választanom, ami nagyon nem tetszik.

3. Közeledik az év vége, és oly közel, mégis távol vagy az olvasási kihívásod teljesítéséhez. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor hogyan? 
*Elképzelni, hogy olvasási kihívást próbál teljesíteni* Hm... olvasási. Ez olyan kényszeredetten hangzik ^.^" Én olyan csapongó vagyok az olvasás terén is, mint a legtöbb dologban. Van, hogy egy nap alatt kiolvasok egy könyvet, aztán már nyúlok is a következőhöz, ha nincs következő, akkor mással foglalom el magam. Szóval nem hinném, hogy erre nagyon rágörcsölnék. Persze elég ritkán esik meg, hogy olyat vállaljak be, amit nem gondolok végig, biztos tudom-e teljesíteni. :'3
Végszó, olvasással nem rohanok. Nem kényszer, nem próbálnék meg elkeseredetten felzárkózni. Bekuckóznék egy sarokba egy kis forrócsokival és/vagy mézeskaláccsal és folytatnám az aktuális könyv olvasgatását a saját normál tempómban.

4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói. Nem. Egyeznek!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?
Becsomagolom őket reklámújságpapírba. Oké, ilyet csak egyszer csináltam és nem a borító miatt, hanem mert tök jól nézett ki xD Több sorozatom is szenved ebben, szóval itt kivételesen közvetlen tapasztalatom van ezzel a problémával. Hogyan bírkózom meg vele? Ahányszor a kezembe kerül a könyv és valaki véletlen a közelemben tartózkodik, annak fennhangon elpanaszolom és az orra alá dugom a sorozat összes borítóját, hogy megnézhesse, mi a baj velük. Másik megoldás? Amilyen gyorsan csak tudom, kinyitom a könyvet, hogy minél kevesebb ideig lássam a borítót és inkább a sorokat nézegetem.
Igen, kissé túlzásnak tűnhet, de ez nem teljesen az én hibám, barátnőm fertőzött meg ezzel, aki képes megvenni még egyszer a könyvet, ha kijön egységes filmes borítóval vagy újranyomás után valamivel jobban néz ki. Ennyire azért nem vagyok elvetemült :'3

5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseid?  
Hm... ha utálok egy könyvet, nem szoktam foglalkozni vele. Nem nyilvánítok róla negatív véleményt, hacsak meg nem akarnak győzni arról, hogy márpedig én értelmeztem rosszul és ez egy fantasztikus iromány.

6. Nyilvános helyen olvasol éppen, és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mit kezdesz magaddal?  
Hm... nehéz elképzelni, hogy sírós könyvet olvassak nyilvános helyen. Úgy egyáltalán ritkán sírok könyveken. 
Vegyünk inkább egy másik esetet. Hangosan felnevetek egy könyvön. Ez meg is történt többször is (többek közt) a Vadkanapó és a Biff evangéliuma olvasása közben. Mit kezdek magammal? Ha már olyan jó a könyv, hogy nem bírom visszatartani a nevetést, hát falom tovább a sorokat, miután pár fürkésző pillantással megajándékoztam a körülöttem lévőket, esetleg úgy fordítom a könyvet, hogy akit érdekel, nyugodtan leolvashassa a címét :P
7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el a folytatást? Keresel valami összefoglalót az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?!  
Szelektív a memóriám, ezt beismerem, de ennyire nem. Belekezdek a folytatásba, aztán, ha olyan helyzet adódik, amit nem értek, mert nem emlékszem az előzményére, akkor fogom a könyvet és megpróbálom kikeresni. Szóval legközelebb az újraolvasás, illetve a szinkronolvasás menüpont áll hozzám a legközelebb. Félre biztos nem teszem és bőgni se fogok miatta xd

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet? 
- Sajnálom, ezt én is már kölcsönbe kaptam.
- Bocs, igazából ez egy könyvtári könyv, és könyvtári könyvet nem adok ki a kezem közül.
- Ih, már valaki kölcsönkérte. - aztán, ha nem felejti el, akkor találok valami más kifogást.

9. Ebben a hónapban már öt könyvet kezdtél el, és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a "nem olvasási időszakon"? 
Újraolvasok egy régi kedvencet. Ha az se megy, bojkottálom az olvasást és sorozatokat kezdek nézni, rajzolni vagy kitalálok egy új történetet, amit végigolvasnék szívesen.
Ha ez sem segít, segítséget kérek valakitől, ajánljon megoldást. Kivéve anyától, mert ő mindig a mosogatást ajánlja fel, hogy elüthessem vele a felszabadult időt. Nem azért, mintha olyan keveset mosogatnék, csak mégse.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?  
Amennyivel épp kirakhatom a koporsómat :3
Viccet félretéve ilyenkor kincset érnek a hasonló ízlésű barátok. A felét kikuncsorgom, hogy kölcsönbe kaphassam, amíg azokat elolvasom, a másik harmada már kikölcsönözhető lesz a könyvtárból, aztán az olvasottak legjavát megveszem. A maradékkal várok egy kicsit, olvasok róluk véleményeket és az alapján döntök, hogy meg merjem-e venni, nehogy aztán a nagy várakozás és epekedés után csalódást okozzanak. Rengeteget olvasok, de nincs olyan sok kedvencem. A legtöbbet egyszer elolvasom és van, hogy néhány hétre rá már el is felejtem.

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon, mire elolvasod őket?
Leginkább akciók alkalmával szoktam könyveket venni, ezért van, hogy egyszerre 4-5 kötet is felkerül a polcra. A felüket már biztos olvastam egyszer és alig várom, hogy most, hogy végre saját példányom van belőlük, újraolvassam őket. Aztán szép sorjában minden könyv lekerül két-három napra a polcról. Ez az általános. Aztán vannak szélsőséges esetek, mikor megrekedek egy sorozattal és a folytatásai hónapokon át porosodnak, mielőtt először elolvasnám őket.

Kihívottam ezúttal Glatime Dewra, a Kezdetben... blog írója.

2017. szept. 25.

PETTYESKÉPŰ: Sok sikert, viszlát

Közeledett a tavasz vége.
- Hozd vissza épségben mindannyiukat! – kérte az egyik anya, mielőtt elindultam volna az emberek világába.
A gyermekeknek, mielőtt felnőtté válhatnának, utazásra kell indulniuk a három világban, hogy megtalálják a helyüket. Először a Mennyek világába viszem őket, ahol az istenek fogadnak minket, másodjára a Szellemek világába, harmadjára pedig a Halandók világába. Mindhárom helyen három hónapot töltenek. Az utazás végén részt kell venniük egy ceremónián, ami felkészíti őket a felnőtt életre. Sokan elhagyják az otthonunk, ám vannak, akik maradnak és belőlük válnak a következő generáció anyái és apái.
A harmadik holdtöltén minden apa, akinek utódja átkelt, megjelent a kút mellett és átadták nekem az amuletteket. Egy zsákba gyűjtöttem őket, majd a nyakamba akasztottam a magamét és megidéztem a benne lakozó Quit, hogy leereszkedhessek a halandók közé. A gyermekek egy dombon gyülekeztek. Egymás után elém járultak, hogy átvegyék a talizmánokat. Néhány gazdátlanul maradt a zsák fenekén. Zou, Ling, Fei San, Xiao és Chan nem tértek vissza. Végignéztem a gyermekeken, akik lehajtott fejjel álltak körülöttem. - Várjunk még – szóltam, s letelepedtem a fűbe, míg Quit elküldtem, hogy nézzen körül. Mikor visszatért, leszállt mellém és arcomhoz hajtott a fejét. A szeme elhomályosult, majd megjelent benne mindaz, amit látott az emberek fölött elrepülve. Láttam Zout, akit delfin alakjában pusztítottak el, míg Fei Sant énekesmadárként zárták egy ketrecbe. A többieket nem találta meg, ám utazásuk ezzel mindnek véget ért. Egymás után a magasba emeltem a talizmánokat és szólítottam a familiárisokat, hogy szabadon engedjem őket, hisz többé már senki se fogja megidézni őket. A ló, a kígyó, a kecske, a sárkány és a majom szürke füstként enyészett el, ám Chan macskája tétován elindult gazdája keresésére. - Sok sikert – suttogtam a macska után fordulva, majd az égre tekintettem, ami alatt valahol ott volt Chan. – és viszlát.
A nevem Hon, az utazó. Útitársam Qui, az óriásfecske.

 SOK SIKERT, VISZLÁT
Azt hiszem, mostanában rákaptam a kínai népmesékre ^.^"

2017. szept. 18.

PETTYESKÉPŰ: Harmónia

Tai békés, álomtalan alvásból arra ébredt, hogy hosszú, derékig érő haját valaki levágta. Felöltötte napsárga köntösét, majd az egész alakos tükör elé sétált és megszemlélte azt, ami gyönyörű hajkoronájából maradt. Alig ért le a válláig. Valahogy sokkal könnyebbnek érezte ettől a fejét. Megnézte magát minden oldalról, majd úgy döntött, egy fátyollal elfedi a különböző hosszúságú tincseket, míg kellően meg nem nőnek, majd átsétált a nappalijába és leült a hárfája elé.
Az ablaka előtt vonultak el a reggeli sétájukra induló tavaszlakók. Tai nekik játszotta földöntúli szépségű dalait. Ujjai megpendítették a húrokat, a dallamok végighullámzottak testén és boldogságba ringatták elméjét.
Később átsétált az ebédlőbe, hogy elfogyassza reggelijét. Leült a helyére és várt. A szürke ruhás szolga azonban nem jelent meg. Nem volt sehol a teríték, sem a harmatital. Tai mozdulatlanul hallgatózott, de nem hallotta Dán motozását a konyhában. Miután letelt az idő, amit az evésre szokott fordítani, felállt és kisétált a kertbe, hogy a virágok és lepkék szépségében gyönyörködjön.
A szembejövő tavaszlakók sorra fejhajtással köszöntötték. Tai lágy mosollyal viszonozta az üdvözlést, majd visszatért a hárfa mellé. Hiába várta, hogy az ebéd illata beszűrődjön a nyitott ajtón át, a levegőben csupán virágillat szállt. Zavartan félbehagyta a játékot, miután Dán nem jött, hogy ebédhez hívja.
Kisétált a konyhába és leült a helyére, de ismét hiába várt. Ekkor már igen éhes volt, de nem tudta hol keresse a szolgát, hisz az mindig akkor jelent csak meg, amikor itt volt az ideje.
Amikor kilépett az ajtón figyelmetlenségében nekiütközött Shaunnak. A vékony, magas tavaszlakó döbbenten pislogott rá, majd elmosolyodott, meghajolt Tai felé és folytatta céltalan útját. Mögötte könnyű szálakban szállt derékig érő szőke haja.
Tai elindult, hogy ebédhez jusson. Követte az illatokat, amik más házak ablakain szöktek ki, de mivel még soha nem zavart meg másokat evés közben, csak megállt tétován az ajtók előtt, majd tovább bolyongott.

HARMÓNIA
Tavaszlakók novella kiegészítése

PETTYESKÉPŰ: Repülni

- Strici, vissza! – kiáltottam a kutyámra.
- Miért hívod stricinek? – kérdezte Guba kíváncsian.
- Azért, mert otthon, a faluban egész álló nap a tyúkokat futtatja – vontam vállat, majd egy utolsó pillantást vetettem a domb felé, ahol a fehér ruhás szüzek gyülekeztek, hogy egymás után feláldozzák életüket az istenüknek. Legutóbb két hete láttam a társaságot errefelé. Nyomorult világvége!
- Meddig megyünk még?
- Milyen nyápic egy szárnyas vagy te, Guba!
- Gab-ri-el-la – szótagolta el kimérten. -, és nem Gu-ba!
Unottan körözni kezdtem az ujjammal, hogy mutassam, ismét a régi lemezt kezdi, de Guba folytatta.
- AN-GYAL, NEM SZÁR-NYAS!
- Strici megtalálja a szekeredet, amivel sikerült lezuhannod – váltottam gyorsan témát.
Most Gubán volt a sor, hogy unottan sóhajtson egyet.
- Ugyanezt mondogatod az elmúlt négyezer-ötszázhatvankét percben, mióta…
- … ideevett a fene Rábatöttösre– segítettem ki. – Te, Guba, miért nem tesztek valamit azért, hogy megállítsátok a világvégét? Vagy legalább felgyorsítsátok? Csak köröztök a fejünk felett.
- Mióta a technika meghalt, már csak a mágia segít, de ez az elektroszmog, amivel beterítettétek a világot, eltérítik a varázslatainkat – magyarázta.
Ekkor Strici izgatott nyüszkölésbe kezdett, és eliramodott előre az úton. Én futólépésben, míg Guba alacsonyan a föld fölött repülve követte az ebet. A kanyar után egyszer csak szembe találtuk magunkat egy félig a földbe temetett siklóval.
- Minek neked ez, ha van szárnyad? – kérdeztem.
- A tudományba vetett hitetek mellett egyszerűen elenyészett a mi mágiánk. Le akartunk ereszkedni a Földre, hogy segítsünk, miután az a meteorit becsapódott a Csendes-óceánba, de az elektroszmogtól és a hitetektől egyszerűen kihullottak a tollaink. Aztán Európában megjelentek a Vesta Szüzek, itt sámánok dobolnak, Ázsiában az unikornisra vadásznak. A te science-fiction világod eltűnik, és mi visszakapjuk a szárnyainkat, csak sajnos ez a hit még nem elég ahhoz, hogy oda is fel tudjak repülni, szóval jó lenne, ha be tudnád nekem indítani ezt.

REPÜLNI
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony