Obrazek 1

Obrazek 1

2017. aug. 11.

NYÁPLIC: Arcobaleno - Piros

1. Piros
A múltból a jövőbe

Keresd meg a legelső írásodat (ha még megvan, ha nem találod akkor a legrégebbit amire rábukkansz) és írd újra.
Szerintem ez egy tök izgalmas dolog. Kezembe temetett arccal röhögök magamban amikor előveszem a kilencévesen írt első kis valamimet, vagy éppen az első "könyvemet" ami pontosan 72 oldalas lett. Tegyetek ti is így, és ha nem is az egészet, de egy kis részletet írjatok át úgy ahogy most írnátok le, a különbség ordító lesz és hihetetlen vicces.
A leges-legelső írásom tudom, hogy megsemmisült (általam), ám pár nappal ez előtt rátaláltam arra a bevezetőre, amit még a Boszorkányvirágokhoz írtam, ami mű miatt kezdtem el végül is blogolni, hisz fejlődni akartam, hogy a történethez méltó külsőt.

2007-2009 között az első fennmaradt, "kidolgozott" részlet. Áthúzások nélküli kézírás pontosan bemásolva.
"Az ablakon kinéző hölgyről nem lehetett megállapítani, hogy melyik éveit járja éppen. Az arca ránctalan viszony szemeiből száz év bölcsességét olvasta ki, aki csak beléjük nézett. Haja hosszú volt és dús viszont ősz. A kezével befont haját birizgálta. Bölcs szemei könytől, dühtől, örömtől és félelemtől voltak egyszerre ködösek. Az ablakon túl [olvashatatlan] vásár volt. Rengetegen sörügtek-forogtak a sátrak között. Hirtelen egy kölyökkutya nyüszítése harsogja túl a nyüzsgést. mindenki odanéz, és ekkor társa egy fehér kiscica Lecsap a kenyérre és már iszkol is. A nyüszkölés elhal s a kutyus eltűnt. Az emberek és állatok is mennek a  [...] Állatok! Hisz mindenhol ott vannak. Az egyik éppen a fris keneret visz a hátára erősített kosarakban, hisz így többet bír el, mintha egy ember vinne azokat. Nini, ott meg a bapakocsiból bújik elő egy kistigris. Ott meg épp egy kismajon ugrál a cukrosbódé előtt. Amott meg a sikátorban éppen a macska és a kutya majszolják a kenyeret.
A hölgy azonban nem várja meg, hogy befejezzék, hanem elhúzza a függönyt az ablaka elé. Ugyan nincs sok értelme, hisz az ablak a palota harmadik szintjééről bármit le az utcára. A szoba óriási palotához képest kicsi és félhomályos most, hogy eltakarták a fény útját, de azért felismerhető három macska egy oroszlán és egy flamingó körvonal. Úgy tűnik nem csak a téren lévők szeretik az állatokat, hanem a hölgy is.
- Kérem fenség tudom, hogy tudja, miért jöttünk - szólalt meg hirtelen a csendet megtörve az oroszlán és a lehető legméjebbre hajolt -, de kérem hallgasson végig.
- Halgatom - feleli homályos hangon a hölgy, akit az oroszlán fenségnek hívott.
 A főudvarhölgynek megületett a lánya..."
Nohát, kicsit még gyermeteg volt akkoriban a fantáziám, a stílus pedig messze elkerült. Leginkább a birizgálta és a harsogó nyüszítés fáj a sok helyesírási hiba mellett.

2011-2012 között egy meghibásodás miatt a leírtak 30 százaléka törlődött.
Emlékszem, kétségbeesetten hívtam fel anyukám, aki épp a város másik végében kávézgatott a barátnőivel, és a szörcsögő sírástól alig tudtam elmondani neki, mi történt. Utána jó pár évig csak vázlatolgattam, a történethez nem nyúltam.

2014 - 1 évvel a blog nyitás előtt
"A város, egy hatalmas vár köré épült, melyet most sűrű köd ölelt körbe. A vásártéren, épp vidám zenét játszott, egy vándor muzsikus, a gyerekek vígan táncoltak, és nevetgéltek.
Eközben a vár legmagasabb tornyának legtetején az idős hölgy homályos szemekkel bámult a szürkeségbe, keze ökölbe szorult egy pillanatra, majd ernyedten hullott a párkányra. Ha hallotta volna most a vidám zenét, valószínűleg zokogva rogyott volna a padlóra. Az idős hölgy mély lélegzetet vett és elhatározta, megkeményíti a szívét. Lassan végig húzta kissé ráncos ujjait, ősz haján, majd berántotta a palettákat, és megperdült, tekintetét a szoba közepén fekvő oroszlánra szegezte. (A hirtelen támadt sötétséggel, csak egy gyertyaszál szállt szembe, és harcát a falakon örökítette meg.) A hölgy méltóságteljesen egy karosszékhez sétált, félszemét végig az oroszlánon tartva. A hatalmas állat hirtelen hegyezni kezdte a fülét, majd komótosan nyújtózkodva felállt. A hölgy szemébe ismét könnyek gyűltek.
- Megszülettek?- kérdezte, izgalomtól remegő hangon. Az oroszlán az ajtó felé fordította a fejét, és lehunyta a szemét.
- Igen. Hallom a nyöszörgésüket, és érzem a jelenlétüket… - szólalt meg mély hangon majd dühösen csapott egyet a farkával.- Nem szeretem a tétlenséget. Miért hivatott, Felség?
- Nem szereted a tétlenséget? Nem szereted…- ismételgette a hölgy, miközben próbálta összeszedni magát, és elnyomni érzelmeit. Hét hónapon át harcolt, de most itt ül egy parányi szobában, és nem tud semmit se tenni, egyikük sem. A csatát elvesztették. Az ősi törvények legyőzték őket. A hölgy dühtől remegve felállt, és tett néhány bizonytalan lépést az oroszlán felé. - Ha nem szereted, akkor tegyél valamit! Biztos van még valami, amit megtehetünk értük! - A vereségbe bele kell nyugodni… aki nem tudja ezt elfogadni…- az oroszlán kerülte a hölgy tekintetét, de még így is perzselte a Felség, izzó, tehetetlen dühe.
- A gyermekeid… a családod… s te magad is… mind el fogtok pusztulni, és… és…- a hölgy könnyeivel küszködött. – a III. nem tudna tenni valamit, hisz a bírósági tanács a kezében van. Jó barátod…
- A bűnösöknek bűnhődniük kell…
- Igen, igaz, Te bűnös vagy, és Hajnalcsillag is, de a gyermekek?- a hölgy előtt az oroszlán olyan picire húzta össze magát, mintha csak egy kiscica volna.
A vár egy távoli lakosztályában, egy cirmos cica épp egyik kölykét tisztogatta, míg a másik aléltan szuszogott mellett. Az ajtó előtt, magas, szőke hajú férfi várakozott. A terve egyszerű volt, elszökteti a Hajnalcsillagot, és kölykeit. Már talált is nekik egy megfelelő rejtekhelyet, egy nagyon távoli helyen…
- A falu vándora bármelyik pillanatban ideérhet, jobb, ha sietek…- a férfi benyitott, és csakhamar felhangzott a riadó kürt: A foglyok eltűntek."
Határozottan jobb, bár ehhez a történetben időközben beálló változások is hozzájárultak. Talán a korábbi vázlatból, talán emlékezetből írtam (visszaolvasás nélkül fel tudom máig idézni a jeleneteket), a lényeg, hogy már egy fokkal komolyabban lett megszerkesztve, bár azért itt is akadnak javítani valók. Mai formájában 74+193 oldal (épp a közepe veszett el, mert külön fáljban tároltam őket, hogy ne kelljen annyit tekergetnem, ha ki akarom egészíteni valahol.

2017 - másfél évvel a blog nyitása után

Szemes várának hatalmas kőbástyái komoran tornyosultak a város keskeny, düledező sikátorai fölé. A főutca hajnali ködtől még párás ablakai alatt dübörögve megrakott szekerek igyekeztek a vásártér felé. Az ökrök, lovak és öszvérek prüszkölve, lógó nyelvvel feszültek neki hámjaiknak, hogy az egyenetlen talajú, köves utcán végighúzzák terhüket. Őket utcagyerekek és apró, kóbor állatok egész serege követte, remélve, hátha leesik egy-egy finom falat vagy posztó a szekérről.
Ahogy sorjában mind felállították asztalaikat és kipakolták a portékát, felcsendült a vidám zene is, s zsibongó forgataggá alakult alkudozó vásárlók és kereskedők tömege.
A felszálló ködfoszlányok beterítették a várat elfedve az ott lakók elől a vásári felfordulást. A keleti fal legmagasabb tornyából egy ősz hölgy bámult ki a szürkeségbe. Tekintetét elhomályosították a szeme sarkában ülő könnyek. Mereven pislogott néhányat, nem akarta kimutatni, hogy bármelyik pillanatban összeomolhat. Szél nem mozdult, az idő hűvös és nedves volt. Szomorú, lehangoló.
Végül elfordult az ablaktól, s a függönyöket behúzva félhomályt borított a szobára. A karosszékéhez sétált, és csak az után nézett az oroszlánra, hogy kényelmesen elhelyezkedett és megkapaszkodott a karfában.
Az látszólag nyugodtan feküdt az ajtó mellett, csupán a füle mozgott, ahogy hol kifele, hol az ajtón túlra hallgatózott.
- Elfogyott hát az idő? - kérdezte a visszafojtott indulattól remegő hangon. A hatalmas állat erre meghunyászkodva összehúzta magát.
- Igen - morogta mély torokhangon, majd megvárta, akar-e még mást mondani a hölgy. - Királynőm, kérem, árulja el, miért hívatott.
- Még mindig nem akarod elhagyni a palotát? - érkezett egy újabb kérdés a válasz helyett.
- Királynőm, nem menekülhetek el a büntetésem elől - dörmögte az oroszlán továbbra is lehajtott fejjel. Ínye elfehéredett, ahogy a szavak végén összeszorította állkapcsát.
- Erre az előtt kellett volna gondolnod, hogy elcsábítottad azt az udvarhölgyet - intett felé a hölgy, ám inkább beletörődő, mint vádló felhangok húzódtak a szomorú mosoly mögött.
- Hova rejtőzhetnék?
- Oh, szóval mégis megfordult a fejedben, királyom, a menekülés?
- Csupán őt védtem volna...
- Micsoda úriember! - horkantott a hölgy uralkodóhoz igen méltatlan módon. - Az egészre az előtt kellett volna gondolnod, hogy fenségárulást követsz el!
Metsző tekintetét az oroszlánra emelte, nem tudott többé parancsolni az érzéseinek, ökölbe szorított keze megremegett.
- Ő volt a kedvencem! Nem elég a botrány, a fenségárulás, miért épp a kedvenc udvarhölgyem? És miattad kell meghalnia neki és a kicsiknek is! - hirtelen köhögőroham tört rá, s visszahanyatlott a székbe. Az oroszlán tétován tett felé egy lépést, de a királynő leintette. - Ne, most hagyj! Kotródj a szemem elől!
- Királynőm...?
- Ne nevezz így! Megtagadlak, kitagadlak, lefokozlak! Megfosztalak királyi rangodtól - lihegte a királynő. Míg légzése ismét nyugodttá nem vált, a levegő pattanásig feszültté vált. Az oroszlán moccanni sem mert. Aztán a hölgy szelídebb hangon folytatta:
- A Harmadik király jó barátod, a bírósági tanács feje. Nem tudna tenni ő valamit az érdeketekben? Egy száműzés a másik világba?
- Hogy komédiának lássa a nép a tárgyalást? - morogta már-már sértődött hangon az oroszlán.
- Akkor hát menj, halj meg az ostobaságod és a büszkeséged miatt! - intett ismét  királynő, ezúttal végleg elbocsájtva a Második királyt. Az oroszlán, amint bezárult mögötte az ajtó, megrázta magát, majd egy szakállas, negyvenes évei közepén járó férfi alakjában elindult arra, amerről az újszülöttek nyöszörgését hallotta. Övében rövid tőr lapult. Talán még van annyi ideje, hogy meglátogassa őket.
Ezt sem érzem még tökéletesnek a bevezető szerepre, valószínűleg egész más sorok fognak (egyszer) odakerülni, ám most csak annyi volt a feladat, hogy ezt a kis részt újraírjam. Amit látok, és nagyon kitűnik, azok a -va, -ve végű szavak, még mindig túl sokat használok belőlük. Erről le kell szoknom!

A kihívás ezen pontja nagyon tetszett nekem és végső soron azért is vágtam bele, mert a pakolászás közben megtaláltam a fönti irományomat. Mit ne mondjak, meglepő volt szembesülni azzal, hogy alsósként a folyóírásom mennyire olvashatatlan volt és a veszőket hírből sem ismertem. Le  a kalappal Csilla néni előtt, hogy ki tudta guberálni minden dolgozatomból a lényeget.

2017. aug. 10.

NYÁPLIC: Arcobaleno Blogger Kihívás - színek

A kihívást az Első bekezdés oldalán találtam, lent pedig a hivatalos képen át a kihívást meghirdető oldalra juthattok, ha esetleg meg tetszett és szeretnétek még többet olvasni, megtudni róla. Íme a teljes kihívás:

1. Piros A múltból a jövőbe
Keresd meg a legelső írásodat (ha még megvan, ha nem találod akkor a legrégebbit amire rábukkansz) és írd újra.
Szerintem ez egy tök izgalmas dolog. Kezembe temetett arccal röhögök magamban amikor előveszem a kilencévesen írt első kis valamimet, vagy éppen az első "könyvemet" ami pontosan 72 oldalas lett. Tegyetek ti is így, és ha nem is az egészet, de egy kis részletet írjatok át úgy ahogy most írnátok le, a különbség ordító lesz és hihetetlen vicces.

2. Sárga
Fordul a kocka!

Belegondoltál már abba, hogy mi lenne ha a te életedről írna egy blogger egy történetet? Te csak egy kitalált szereplő lennél, egy kitalált világba és életbe. Válasz ki egy eseményt, egy napodat és írd le, mintha csak egy kitaláció lenne.

3. Zöld
A Nagy Találkozás

Ki az akit valószínűleg bosszúból megölnének a szereplői ha esetleg találkoznának vele? Hát igen...fogadjunk, hogy kb. mindegyikőnket, ugyanis valljuk be, sokszor nem épp a legjobb sorsot szánjuk nekik, meghalnak, kinyírjuk a szerelmüket, esetleg úgy alakítjuk a szálakat, hogy a lehető legrosszabb legyen nekik csak, hogy egy kis izgalmat vigyünk a történetbe. És mi lenne akkor ha találkoznának veled, a megalkotójukkal és jól megmondhatnák neked a magukét? Írd le, hogy te, hogy képzeled el ezt a találkozást!

4. Kék
Fejlődj!

Nem szeretsz E/3-ba írni? Vagy esetleg a fiú szemszögtől rázz ki a hideg? Nem tudsz fejlécet szerkeszteni? Még nem írtál fanfictiont, vagy esetleg egy novellát? Hát akkor eljött az idő, hogy kipróbáld azt ami nem megy. Próbáld ki, hátha kiderül, hogy nem is megy rosszul az amit elsőnek utáltál/úgy gondoltad nem tudod megcsinálni. Ha max rosszul sül el a dolog, fogd a kihívásra.


5. Lila
Minden nézőpont kérdése!
Válaszd ki egy meglévő történeted és írd át egy mellékszereplő szemszögéből. Elég csak egy fontosabb párbeszédet, vagy egy részt, nem kell az egészet, de ha tényleg beleéled magad és egy másik szereplő érzéseivel és gondolataival írod le ugyanazt amit már egyszer a főszereplőével érdekes lesz, hogy mennyire megváltozik a nézőpontod. 





A Colorati blog kihívása

2017. aug. 3.

NYÁPLIC: Summer Days book tag

A Spoiler, spoiler hátán c blogról érkezett a kihívás, amit a leggyorsabb módon ki is töltöttem. Valóban gyors voltam, ezt az is mutatja, hogy megírtam az összes választ és a macsek csak akkor vette észre, hogy ülök, és foglalta el helyét az ölemben kitúrva a laptopot, mikor ehhez a bevezetőhöz értem.

1. Nyáron mindenkinek kicsivel több szabad ideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek már a régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször?
Nos, a több szabadidő stimmel, de én speciel nyáron általában kevesebbet olvasok, mint év közben.
Ki érti ezt? Folyton utazok, mg ha nem is nyaralásokra, de a rokonok között őrlődve, itt-ott három-négy könyv is folyamatban van, aztán meg a felszabaduló egyéb rengeteg szabadidőmet olyan remek szórakozásokra is fordíthatom, mint pl KRESZ tanfolyamra járás. És az is stimmel, hogy nyáron sokkal több az újraolvasás részemről.
A legtöbbször a Rejtély a Fekete Ló Farmon-t olvastam, de szorosan mögötte ott van A vándorló palota és az Öt lány a sarkamban.

2. Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába,akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!
Nálunk a magyartanár mindig leszögezte, hogy ne olvassunk kötelezőket nyáron, mert teljesen felesleges, hisz mire a tananyagban odaérünk, rég elfelejtjük, így sok társunkkal ellentétben  a mi sulinkban nem voltak kötelező nyári olvasmányok. Szóval a válaszom b, tipikus nyári olvasmányok. Már csak azt kell pontosítani, mi a tipikus. Ami nyáron játszódik és lehetőleg romantikus? Ez esetben a c, egyéb lesz a megoldás, hisz kapásból egy vámpíros könyvvel indítottam, amiben nem pont a romantika játszott főszerepet, ahogy az Isteni balhéban sem, de még a Mágia színében sem. Arról a gyilkolászósról már nem is ejtek szót (még moly.hu-n se jelöltem ^.^")

3. Szerinted tipikusan nyári olvasmány:
Oh, előbb végig kellett volna olvasnom a kérdéseket, mielőtt fentebb elkezdem ezt a témát feszegetni.
Tipikus nyári olvasmánynak szerintem egy könnyed fantasy vagy egy vérfagyasztó krimi is tökéletesen megteszi. Nyáron bulizó, ide-oda utazó tinikről viszont nem olvasnék. Még elfogna az irigység, ahogy lehangoló szappanoperákra sem vágyom.
Mégis nyár, forróság, legyen Rejtő Jenő (P Howard): Csontbrigádja. Hogy rájöjjünk, 39°C még nem a világ vége.

4. Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves párosod? 
Sophie Hatter és Howel Jenkins - nah, ki tudja, hogy melyik könyvből? A helyes megfejtők között kisorsolok egy vendégszereplést a Kuckóban :3


5. Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni?
A Summer Book tagban Ingaryt jelöltem meg emlékeim szerint, akkor azt úgy veszem, már megvolt. Hova is? Hm... Japánba  youkaiokat nézegetni Natsume Takashi világába. (Azt hiszem még nem említettem, hogy a japán folklór a kedvencem, igaz?)

6. Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél:
Agatha Christie: Macska a galambok közt


7. Ez felpezsdít! Mondj egy érzelmektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál!
Eh... öhm... izé... forró? Meg érzelmek? Keresem... geh... nehogy már kifogjon rajtam... nem mégse jut eszembe semmi... reménytelen vagyok... de talán... Szelíd szépség Eloisa Jamestől.


8. Idén nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra?
Idén nyáron én Kevin Hearne Üldöztetve c könyvét vittem magammal a nyaralásra, hogy végre ki tudjam olvasni. Hazafele a három órás vonatúton sikerült is XD

Kihívottaim Tiszián, ha elvállalja és Szürke Brukú.

2017. aug. 1.

PETTYESKÉPŰ: Appassionata Chance balladája

Rég véget értek már azok az idők, mikor csupán a jót kellett a rossztól megkülönböztetnünk. Változik minden, hiszen új kihívók érkeztek. Robotok. Emberi külsejük, beszédük szinte tökéletes. Csak egy mód van rá, hogy vérontás nélkül felismerjük őket.

- Appasionata Chance, nincs munkám számodra – dübörögött fel az elutasítás Carl Watson hatalmas torkából.
- Kéérlek! – A sírás határára sodródva könyörögtem neki, miközben még a kártyámat is meglengettem az orra előtt. – Látod? Két C+ szintű küldetés. Engem totál bepalizott az a srác. Nincs elég kreditem leszedetni őket a listámról, kérlek, adj valamit!
A boltos merev nyakán a feje kíméletlenül előbb balra, majd jobbra fordult.
- Appassionata Chance, nincs munkám számodra.
Igen, ez az egyetlen, amiből kiderül, ki robot és ember. Mindenkit, köztük magukat is állandóan a teljes nevükön szólítják. Nem, nem így, csak vicceltem. Igazából minden robotban ott fut még az alapprogram, az abban foglalt feladatukkal és az előre bemásolt mondatkészlettel. Minden, amit azután töltöttek fel maguknak, teljesen kiszámíthatatlan és ezzel együtt tökéletesen emberi, ám ha valaki olyat tesz vagy mond, ami az alapprogramjukhoz illeszkedik, akkor az lefut és ehhez hasonló, ismétlődő, monoton válaszokat eredményez. Ezt egyszerűen képtelenek felülírni a mi legnagyobb szerencsénkre.
A másik dolog, ami a beszélgetésünkből kiderült, hogy korántsem minden robotból vált renegát, ami öncélúan fejleszteni kezdte magát. Watson például átnyergelt a zöldségüzletbe, és most egy vegyeskereskedése van. Az olyan kalandorok, mint én is, rendszeresen felkeressük, hogy a már említett automatikáját kihasználva pénzt csikarjunk ki belőle. Általában hamarabb be szokta adni a derekát, ám ezúttal kitartóan ellenállt.
- Na, Watson! Régi ismeretségünk emlékére adj nekem egy fuvart! – Nem adtam fel. Öt éve tartó kalandorkodásom során megtanultam, hogy mindnek ott van valahol a gyenge pontja, ám az éhség kifejezetten türelmetlenné tett Watsonnal szemben.
- Meló kell, bogaram? – lépett mellénk egy guacho kalapos férfi. Amerikainak tűnt, habár mexikói ruhát viselt. Látszólag már a harmincat is megugrotta, de lehet, sötét, cserzett bőre miatt tűnt csak olyan idősnek. Nem volt helybeli, azt rögtön felismertem abból, ahogy megszólított. Itt mindenki ismer, ez egy kis városka a sivatag közepén. Nem akartam vele foglalkozni. Fura alak, nekem meg nem életre szóló kaland kell, hanem könnyű pénz.
- Te meg ki a fene vagy!?
- Ha megtudnád, meg kellene ölnöm téged.
- Na ne röhögtess!
- Bárcsak vicc lenne... de a te érdekedben, inkább hívj csak Senkinek.
- Senki? Micsoda béna név! – Nem hiába nevezett el anyám szenvedélyesnek, ám végül mégis ő került ki győztesen azzal a fene nagy magabiztosságával és a kissé gunyoros félmosolyával. Mielőtt bármit tehettem volna, kikapta a kezemből a kártyám és megnyitotta a rajta szereplő küldetéseket.
- Mit keres egy fejvadász egy robot boltja előtt? – kérdezte meglepetten.
- Nem vagyok fejvadász – sziszegtem a fogaim között sértetten. – Egy barátom felültetett, hogy jelentkezzek én is a csapatukba és több kreditet vehessenek fel a melók elvállalásáért. Aztán itt hagytak.
Appassionata Chance rövid élettörténete ezzel össze is lett foglalva. Anyám ötévesen, tizenkettő voltam, mikor nagyanyám is megunt, most meg Dryas lépett le, nekem meg itt van ez a két befejezetlen küldetés és már csak egy helyem van a kártyán. Hiába, még most is él a női diszkrimináció. A férfiaknak öt helyük van. Valami gyors, könnyű meló kell, hogy aztán a Sheriff hivatalban levetethessem azt a kettőt az előleg visszafizetésével. Nem hiányzott, hogy így feltartsanak.
- Add vissza azonnal! – kiáltottam rá. – Ez a duma még bevált volna egy western filmben, de nálam nem. Dögöljön meg más, nem érdekel se a küldetésed, se az igazi neved.
- Kár, hogy ezt mondod, mikor már elvállaltad – ejtette vissza kezembe a kártyát, amin ott terpeszkedett a harmadik sorban a Cornell-völgy legendája nevű legújabb küldetés. Besorolása B.
- Jó, kész, ennyi! Nem érdekel a közmunka, én jelentem, hogy ellopták a kártyát! – már épp füttyentettem volna a lovamnak, mikor Senki váratlan lekapta fejéről a kalapot és elállta az utam.
- Ígérem, ha velem tartasz, segítek megcsinálni az egyik C-s küldetésed. Mit szólsz, bogár?
- C+ - javítottam ki automatikusan, majd gyors mérlegelés után, no meg sötét, barna szemeinek unszolására végül rábólintottam az ajánlatára. – Minek kellek neked épp én?
Senki zavartan visszahúzta szemébe a kalapot, s valami olyasmit motyogott, hogy neki muszáj ezt a küldetést megcsinálnia.
- Jó van – ismerem én az ilyen helyzeteket. – Ki jön még?
- Csak mi ketten – felelt, magabiztossága ismét az egekben volt.
- Egy lószart megyünk mi ketten! – Ez a sorsod Chance, minden flúgos téged talál meg. – Hanyadik küldetésed lesz ez? Ne, ne válaszolj, inkább azt mond, mennyi kredited van rá?
Elmentünk együtt a szatócsboltba, majd szekeret béreltünk az unokatestvéremtől. Perdonát, hűséges araappaloosám a kocsi mögé kötöttem Senki robosztus sárgája mellé, majd nekivágtunk a térkép jelölte útnak a Sorompó szikla felé.
- Fura név az Appassionata – kezdeményezett kisvártatva beszélgetést Senki.
- Olasz. Anyám olasz volt.
- Léteznek még olaszok? – jött erre a meglepett, áh, cseppet sem bántó kérdés.
- Képzeld, léteznek! Az, hogy a robotok lecsaptak a technológiánkra és visszavetettek minket a középkorba, még nem azt jelenti, hogy a Feltámadás előtt nem éltek itt olaszok. Amúgy is közlöm, azóta már néhány gőzhajónak sikerült elérnie az európai kontinenst és vica versa, szóval simán élhetnének itt új olaszok is.
- Jó, nyugi – emelte fel védekezőn a kezét.
- És neked miért olyan fene nagy titok a neved? – dőltem hátra a csomagokon, coltom a kezem ügyében pihent tüzelésre készen.
- Nem érdemes erről faggatnod – felelt. Vállat vontam, és rátértem a következő kérdésre.
- Miért olyan fontos neked ez a küldetés?
- Múltam van vele – pöccintette meg kalapja karimáját, s a bakról hátrafordulva rám vigyorgott. Igazán felkavaró mosolya volt.
- Honnan jöttél?
- Túl a dűnén, hol bölény az úúúr, hol a prérifarkas labdába se rúúg… - kezdett erre bele egy idétlen dalba, mire jól gerincen rúgtam. Ha robot, nem számít, ha ember, megérdemelte, amiért így szórakozik velem.
Mire délben megálltunk, már nem maradt több kérdésem. Senki mindre megfelelt a maga laza, időnként igazán idegesítő, mégis szórakoztató módján, és helyesen.
A Sorompó szikla volt a Cornell-völgy bejárata. Akkor már Perdona hátán ültem, és onnan figyeltem a környéket. Kihaltnak tűnt. Amint átléptünk rajta, a kártyámon felvillant az Aktív küldetés ikon, mellette egy visszaszámláló.
- Ez meg mi? – fordítottam felé, mire ártatlan képpel közölte, hogy annyi időnk van felhozni a kincset a völgy legvégében lévő bányából, mielőtt felrobban a fölötte lévő víztározó gátja. – A rohadt életbe! – kiáltottam bele a sziklarengetegbe, majd megsarkantyúztam Perdonát, aki úgy lőtt ki, mint egy íjpuskából a nyíl. Senki a szekérrel hamar lemaradt mögöttünk, így dühöm csillapultával visszaváltottam poroszkálásra és bevártam.
- Ha ezt nem élném túl, kérlek Istenem, bosszulj meg Dryasnak! A következő szeretője kaparja ki a szemét, az alkohol égesse szét a nyelőcsövét, szoruljon a lova alá és törjön el mindkét lába.
- Nyugi, megvédelek – léptetett mögém Senki vélhetőleg félrehallva az imám. Guachó kalapja alatt megvillantak sötét szemei és én tényleg hinni akartam, hogy a Trulink-teszt rendesen működött. – Kopi remek ló, ő majd segít a tárnában.
- Csak siessünk – elővettem a petróleumlámpát a szekérből, hogy legyen lent fényünk.– Rohadt robotok, hogy volt képük elvenni tőlünk az elektromosságot is!
Senki közben feladta Kopira a hámot, amit a zömök sárga meglepő beletörődéssel és egykedvűséggel fogadott. Ellenben az én tüzes araapalloosám lesunyt fülekkel kémlelte a magasan az ég felé nyúló sziklákat.
- A bányákban az élő tűz sokkal biztonságosabb – figyelmeztetett Senki. – Mutatja, mennyi oxigénünk van még.
Vissza akartam vágni valami jó csípőset, ám ekkor a kártyám ismét jelzett, hogy a kincs közelébe értünk. Az időnk is vészesen fogyott.
- Nem viszed el a kincset! – ugrott váratlan elénk egy koszos bányász, akit Senki lazán leütött a muskétája tusával.
- Nem lesz…?
- Ő csak tartozék – vonta meg a vállát Senki és átlépett az eszméletlen férfi felett. Leguggoltam, és apró vágást ejtettem a rongyokból kilógó alkarján. A szivárgó folyadék édeskés szagú volt.
- Honnan tudtad? – kérdeztem, ahogy Senki tovább vezetett egyre lejjebb az aknában.
- Mondtam már, közös a múltunk. – Ennél többet hiába próbáltam kiszedni belőle, egy lépéssel se jutottam közelebb a megoldáshoz. Nem engedett egy kicsit sem a titokzatos macsó álcájából.
Beértünk egy földalatti terembe. Négy megrakott csille álldogált ott egymásba akasztva, a közelben halott bányászok hevertek. Hat robotot számoltam, a többi ember volt. Ezen kívül három névtelen kősírt is találtam nem sokkal messzebb.
- Mióta lehetnek itt? Réginek tűnnek. Talán még a Feltámadást sem érték meg?
- Nem – bólintott Senki. - Jerry Cornell, Don Trenton és Tim Bennet – sorolta a sírok alatt nyugvók neveit. – Jerry nagybátyjáé volt a bánya. Itt ért minket a Feltámadás. Csak öten éltük túl – kalapját, ahogy illik, levette a fejéről. – Aztán szétszéledtünk. Az én feladatom volt megtartani a létszámot. Én hoztam Dont és Timet is a bányába. Jerryt is én beszéltem rá, hogy látogasson le aznap - keresztet vetett, majd a csillék felé fordult. - Ez a fuvar az enyém. Az utolsó.
Szeme csillogott a lámpa fényében. Ekkor valami hirtelen derengeni kezdett erről az egészről.
- Ez a Conrell&Miller bánya? – kiáltottam, mikor végre kikristályosodott az egész. – Ezt a bányát rohanták le a Feltámadottak az első nap? Itt volt az a mészárlás! Úgy tudtam, az összes embert megölték.
- Igen, mindenki így tudja – bólintott Senki. Így már értettem is, miért nem akarta elárulni a nevét. Közben ő befogta Kopit. Ahogy megfeszültek az illesztések, a fém megcsikordult, Kopi minden erejét megfeszítve küzdött a súllyal, majd a csillék lassan elindultak.
Félúton járhattunk, mikor a kártyám jelezte, az utolsó félórába értünk.
- Sietnünk kell, Senki! Nincs túl sok időnk.
Ő gondterhelten megvakarta a nyakát. – Még a völgyből is ki kell érnünk, mielőtt a víz mindent eláraszt.
Megállította Kopit, majd leoldotta a hátsó három csillét. Néhány pillanatig szomorúan figyeltük, ahogy lassan döcögve, majd egyre gyorsulva legorulnak lefelé. Habár a kincs háromnegyedét elvesztettük, Kopi ezáltal megtáltosodott és a hátralévő utat végig ügetve tette meg.
Ahogy kiértünk, rohantam a szekérhez, hogy közelebb vigyem a bánya bejáratához és hamarabb végezzünk a felpakolással. Alig negyed óránk maradt.
- Hagyd a szekeret! – kiáltott rám Senki. - A zsákokat hozd!
Kiszórtam belőlük mindent, majd visszasiettem a két vászonzsákkal. Senki mindkettőt megtöltötte kövekkel, én addig kifogtam az ökröt és az ostorral hatalmasat vágva a farára elindítottam kifelé. A szekér aljáról felszedtem a két birkabőrt, azt húztam fel a nyereg alá alátétnek, hogy a kövek ne sértsék fel a lovak bőrét, majd felkötöttük a zsákokat és vágtatva megindultunk kifelé. A szívem végig a torkomban dobogott. Csak jussunk ki innen élve!
Végre feltűnt előttünk a Sorompó szikla. Kiérve a kártyám zölden felvillant, jelezve a küldetés teljesítve. Nem is tudtam, minek örüljek abban a pillanatban jobban. A sok kreditnek, amit a küldetésért kaptam, azoknak a krediteknek, amit még a kincsekért kapni fogunk vagy annak, hogy Senki örömében épp most húzott át Kopi nyakába, hogy hátulról átölelve megcsókolhasson. Az adrenalin erősen dolgozott még bennem. Odafordulva hozzá belenevettem az arcába, majd visszacsókoltam.
- Tudod – kezdte, közben kisimított arcomból egy kósza tincset. – A nevem… Teo Walken.
Ahogy másnap estefelé beértünk a városkámba, tudtam, ha most nem kérdezek rá, lehet, többé nem lesz rá alkalmam.
- Walken, most mihez fogsz kezdeni? – hangom a bizonytalanságtól megremegett.
- Először is jól leiszom magam a túlélésünk örömére – felelte vigyorogva, s Kopit az ivó felé irányította.
Bentről dulakodás hangjai szűrődtek ki, majd váratlan Mimi, az egyik táncoslány dühtől és sértettségtől vöröslő arca jelent meg az ajtóban.
Walken leugrott a nyeregből és Kopi kantárját egy gyors mozdulattal áthurkolta a fán, ahová már a Sheriff lova is ki volt kötve. Perdona a vizes vályú felé húzott. Tétován engedtem neki.
- Ezt még megbánod, Vince! – kiáltotta hátra se fordulva Mimi. – Találok én különb munkát is, meglásd!
Walken arcán ekkor átsuhant valami, majd a következő percben vigyorogva odalépett a lány elé.
- Meló kell, bogaram?
Nem vártam meg, hogy folytassa. Előhúztam a coltom és hátba lőttem.
- Ő Teo Walken, egy toborzórobot. Ha minden igaz, többrendbeli gyilkosságért körözik. Ha leadod a Sheriffnél, az árából kihúzhatod a következő fél évet – vetettem oda a döbbent Miminek, majd megsarkantyúztam a lovam, és elvágtattam. Hogy senki ne láthassa a könnyeimet.
A fülemben ott visszhangoztak Carl szavai. Appassionata Chance, nincs munkám számodra. Appassionata Chance, nincs boldogság számodra.

APPASSIONATA CHANCE BALLADÁJA
Ginsinetti blog versenyére íródott. A feladat egy előre megadott részlet beépítésével novellát alkotni.
Appassionata különdíjazott lett.

2017. júl. 28.

NYÁPLIC: Jól vagyunk

Nem késtem el a pályaudvarról, nem érkeztem utolsónak, nem volt elromolva a légkondi a szerelvényben, nem utaztak mögöttünk háttámla rugdosós gyerekek, nem volt semmi kavarodás a jegyek körül, nem volt felsővezeték szakadás, nem volt vágányzár, nem kellett fél órán át várakoznunk egy tehervonatra, nem késtük le az átszállást, nem kellett idegeskednünk emiatt, nem volt rossz idő, nem kellett sokat várni, hogy gólyát lássunk, nem volt zűr a csomagokkal, nem fizettünk sokat a jegypénztárnál, nem vettünk rossz jegyet, nem szálltunk fel rossz buszra, nem is késtük le, nem felejtettünk el időben leszállni, nem kellet hosszan bolyongani a városban, nem tévesztettük ez az utcát, nem cseréltük fel a házszámot, nem volt bunkó a recepciós, nem volt fülledt és áporodott szagú a szoba, nem kellett volna feleslegesen szappant hoznunk, nem találtunk leszakadt gombokat az ágyneműn, nem húzták ki előttünk a hűtőt és a tv-t, nem hagyták széthúzva a függönyöket, nem volt okunk panaszra. Nem volt rossz a kaja az étteremben, nem húztak le minket a számlánál, nem aludtam rosszul, nem keltünk későn, nem felejtettük el a naptejet és a vizet, nem álltunk hosszan a napon a pénztárnál. Nem bújtak el előlünk az állatok a kifutóikban, nem maradtunk le a fóka show-ról, sem a papagáj showról, nem harapta le a kezem egy nagymacska sem, nem kellett sokat fizetni a zoo csemegéért, nem kellett kétszer kínálni a szarvasokat, őzeket, kecskéket, birkákat, nem aludtak a majmok, mikor odaértünk, nem henyélt a jegesmedve sem, nem hagytak figyelmen kívül a különféle tyúkok, libák, kakaduk, nem bújtak el előlünk a békák, gekkók, nem kaptunk napszúrást, a cipő se törte fel a lábunk, nem maradtunk ebéd nélkül, sem vacsora nélkül. Nem maradtunk fent soká, másnap sem volt rossz idő, nem hagytuk ki a városnézést. Nem kaptunk torokgyulladást a fagyitól sem.

Szóval csak annyit, papa, hogy még élünk és jól vagyunk!

JÓL VAGYUNK,
97%-ban valóságon alapuló történet
I love Nyíregyháza
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony